De Klok: a sütőipar hangja

1925-ben Herman Johan Doelemannak úttörő ötlete támadt: úgy döntött, hogy nem költ reklámra, hanem az erre szánt pénzből inkább saját magazint indít. Az első szám 1925. május 15-én jelent meg, és a „De Klok” (Az Óra) nevet kapta. Doeleman így indokolta a névválasztást:

„Mivel ma már szinte minden pékségben ketyeg egy vállalati jubileumi óra, és nevet kellett adnom a magazinomnak, úgy gondoltam, a legjobb, ha a lap címe „Az Óra a sütőiparnak” lesz. Az ingyenes magazin megerősíti kapcsolatunkat több ezer ügyfelünkkel, és hozzájárul a sütőipari szakma elméleti fejlődéséhez – az egyéni előrelépés és a szakma egészének javára.”

A De Klok évtizedeken át minden hónapban több mint tízezer holland pék postaládájában landolt, és csak a második világháború végén, illetve az 1953-as árvíz idején volt rövid kényszerszünet a kiadásban. A magazin a vállalat értékeinek szimbólumává vált: tájékoztatott a piaci trendekről, bemutatta az új termékeket, és folyamatos párbeszédet tartott fenn a szakmáról.

A korai számokban sok recept, kérdezz-felelek rovat, jogi ismereteket tartalmazó írás, mini tanfolyam (például adminisztrációs ismeretekről vagy a búzaszem anatómiájáról), valamint karikatúra kapott helyet. Akkoriban a tartalom jelentős része a pékfeleségeknek szólt, aztán az 1970-es évektől a hangsúly inkább az üzleti és munkaerő-gazdálkodási kérdésekre helyeződött, az utóbbi évtizedekben pedig a fő téma az inspiráló, eladható termékötletek bemutatása lett. 

A De Klok nem csupán egy magazin, hanem már
a kezdetek óta összekötő kapocs is a sütőipari közösség tagjai között. Immár egy évszázada segít a pékeknek, hogy fejlődjenek, újítsanak, lépést tartsanak a változó világgal – és mindezt úgy, hogy közben a szakma hagyományait is tiszteletben tartja.

E hagyomány nyomán Magyarországon mi is elindítottuk ZEEMA magazint, amely a De Klok szellemiségét követve a hazai pékek számára nyújt friss ötleteket, szakmai ismereteket és inspirációt. Célunk ugyanaz, mint holland laptársunké: összehozni a közösséget, és hozzájárulni a sütőipar folyamatos fejlődéséhez.

A Doeleman pékség és a kétszersült-adalék

Zierikzee manapság egy nyugalmas holland kisváros, az 1800-as évek végén pedig kifejezetten csendes hely volt, ahol a helyiek a Doeleman család pékségébe jártak kenyérért. A legkisebb Doeleman-fiú, Herman Johan is besegített a kemencék mellett, 17 évesen pedig, édesapja halála után már főállásban a családi üzletben dolgozott.

1900-ban különleges ajándékot kapott a bátyjától: egy 100 guldenért vásárolt kétszersültreceptet, amelyben újszerű, zselé állagú adalékanyag biztosította, hogy a termék hosszú ideig fogyasztható maradjon. Ez akkoriban igazi főnyereménynek számított, hiszen Hollandia gazdasága
a hajózáson alapult, a kétszersült pedig a tengerészek fontos élelmiszere volt.

Johan Doeleman nagy ötlete nem az volt, hogy mostantól tartósabb kétszersülteket készítsen, hanem hogy tökéletesítse az adalékot, és ezt a terméket adja el a holland pékségeknek. Először a család konyhájában kísérletezett a zselével, utána átköltözött egy használaton kívüli raktárhelyiségbe, ahol már nagyobb mennyiséget is elő tudott állítani.

Időközben megházasodott, és a nászajándékba kapott pénzen egy írógépet vásárolt. Ez talán meglepő döntés egy akkori péktől, de nem egy előrelátó üzletembertől, aki ennek segítségével komoly reklámkampányt tudott indítani, gépelt levelek százaiban ismertetve meg az új adalékot a pékekkel Hollandia-szerte. A vállalkozás gyorsan sikeres lett, és a Zeelandia első termékét hamarosan nagy tételben kezdték gyártani egy kocsiszínből kialakított üzemben. Ez az épület egyébként ma is áll, és itt működik a vállalat múzeuma.